FERNANDO MORIENTES SÁNCHEZ
Született: 1976. április 5., Cáceres
Nemzetisége: spanyol
Posztja: csatár
Magassága/testsúlya: 186 cm/ 79 kg
Válogatott mérkôzéseinek/góljainak száma: 33/22
Eddigi klubjai: Albacete (1993–95), Zaragoza (1995–97) Real Madrid (1997–2003), Monaco (2003–)
Legnagyobb sikerei: 3x Bajnokok Ligája-gyôztes (1998, 2000, 2002), Bajnokok Ligája-döntős (2004), Európai Szuperkupa-gyôztes (2002), 2x Világkupa-gyôztes (1998, 2002), spanyol bajnok (2001), 2x Spanyol Szuperkupa-gyôztes (1997, 2001)

 korábbi klubjai: 
Albacete, Zaragoza, Real Madrid, Monaco
sikerei:
Bajnokok Ligája-győztes (1998, 2000, 2002),
BL-döntős (2004), Világkupa-győztes (1998, 2002), Európai Szuperkupa-győztes (2002), spanyol bajnok (2001, 2003), Spanyol Szuperkupa-győztes (1997, 2001, 2002),
VB-résztvevő (1998, 2002), EB-résztvevő (2004),
a BL gólkirálya (2004)
 
 
 
93-94  Albacete   2  0     -  - 
      
94-95  Albacete   20  5     -  - 
      
95-96  Real Zaragoza  29  13  KEK  5  2 
      
96-97  Real Zaragoza  37  15     -  - 
      
97-98  Real Madrid   33  12  BL  10  4 
      
98-99  Real Madrid   33  19  BL  4  0 
      
99-00  Real Madrid   29  12  BL  14  6 
      
00-01  Real Madrid   22  6  BL  8  4 
      
01-02  Real Madrid   33  18  BL  11  3 
      
02-03  Real Madrid   18  5  BL  7  0 
      
03-04  Real Madrid   1  0     -  - 
      
03-04  Monaco (kölcsönben)   28  10  BL  12  9 
 
Valójában José Pierre-Fanfan tehet mindenről. Ha tavaly nyáron a párizsi hátvéd egy térdszalagszaggató belépővel nem vonja ki a forgalomból Shabani Nondát, akkor a Monacónak nincs égetően szüksége egy márkás támadóra, nem köttetik meg az utóbbi évek legjobb kölcsönszerződése, nincs gólkirályi cím a Bajnokok Ligájában - következésképp Fernando Morientes oly nagyon nem érdekelne most senkit. De Pierre-Fanfan takarított.
Hazudnánk, ha azt mondanánk: a Nando és Moro becenévre egyformán hallgató támadónak korábban nem fordult meg a fejében, hogy elhagyja Spanyolországot. Megfordult. Éppen azért, mert annyira imádja a Madridot. Aki egyszer magára öltötte a mitikus fehér mezt, annak más spanyol csapat nem létezhet többé - véli. A cáceresi születésű ifjú is kinézte magának a Bernabéut, lépésről lépésre közelített hozzá, és a Zaragozában 66 mérkőzésen szerzett 28 gólja megfelelő ajánlólevélnek bizonyult. Addigra persze már mindent tudtak róla a fővárosban: amit a statisztikák nem árultak el, arról jelentett egy bizonyos Raúl, akivel az 1995-ös U20-as világbajnokságon állították először párba.

Kettejük barátsága azóta is szent, dacára annak, hogy egyiküket feltétel nélkül befogadta a Real, a másik viszont száznál több madridi gólja ellenére sem vált ünnepelt családtaggá. Pontosabban: Raúl megfelelt a Madridot újult erővel hatalmába kerítő sztárkultusznak, Morientes nem. Ôt például az utolsó pillanatban ki lehetett tenni a 2002-es Európai Szuperkupa-meccsre készülő csapatból. Válaszul Raúl úgy lépett pályára, hogy a meze alatt megbújt barátja 9-es trikója - fájdalom, az érinthetetlen csatár sem talált a kapuba, nem ajánlhatta gólját látványosan Morientesnek.
Azonban számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Morientesnek az lesz a legjobb, ha elválnak útjaik. Nando nem kapkodta el: csak olyan csapatba volt hajlandó igazolni, amely ugyanúgy fellép a Bajnokok Ligája színpadán, mint a Real, és ugyanúgy esélyese hazája bajnokságának is. Tavaly nyáron az utolsó pillanatban futott be a Monaco ajánlata. A Real kölcsönadta. A hercegségben csodájára jártak, hogy az utóbbi években epizódszerepre kárhoztatott támadó milyen gyorsan alkalmazkodik a rivaldafényhez. Tehetségén túl segítségére volt a megfelelő szemlélet is, a fegyelem, amelyet a fegyveres testületekben dolgozó édesapa mellett nem volt nehéz elsajátítania.

Az pedig egyenesen tündérmesébe illő, ahogyan a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében megfizethetett a Realnak az őt ért méltánytalanságért. Neki persze eszébe sem jutott így értelmezni a történteket. Ô csak tette a dolgát. Gólt fejelt a Realnak Madridban (régi szurkolói vastapssal jutalmazták), majd gólt lőtt neki Monacóban is. Ô nyerte meg a párharcot. Az igazi persze a BL-győzelem lett volna - többre értékelte volna, mint az előző hármat, amelyt a Reallal nyert -, meg a francia bajnoki cím, de egyikből sem lett semmi. Mint ahogyan a válogatottal sem váltotta meg a világot az Európa-bajnokságon.
A kölcsönidény letelt, azóta többnyire ismét a tartalékok keserű kenyerét eszi Madridban. A napokban hallani lehetett arról, hogy a télen visszatér Monacóba. Egy biztos: onnan több esélye lenne felkerülni a France Football jövő évi listájára, mint kedvenc csapatából.